Eljött a várva várt nap: végre elindulhatunk Koh Samuira, ahol majd napi szinten masszíroztatjuk ki az elmúlt hetek izomcsomóit.

Csütörtök délután már indulásra készen állunk, kutya leadva, bőrönd bepakolva, fűtés lekapcsolva, kicsit előbb érkezünk a reptérre Budapesten, hogy legyen időnk egy pohár vörösbor mellett ráhangolódni az utazásunkra. Időből azonban később nem volt hiány az egyszer biztos. A rövid átszállások és a magyarországi enyhe télnek köszönhetően, úgy gondoltuk elég lesz egy kis széldzseki, hiszen egy trópusi szigeten aligha lesz szükség sí kabátra. Akkor még fogalmunk nem volt arról, mi vár még ránk.

Megszokásból és talán szakmai ártalomból ránéztünk a Helsinki reptér időjárására, ahol az előrejelzések szerint nem sok javulás volt várható az éppen tomboló hóvihar miatt. Meg is jelent a kijelzőn a késés: 19:20 helyett a tervezett indulás 20:00 lett. Végül is, ennyi belefér, biztos csúsznak a járatok a havazás miatt. eljött a 20:00 óra, nem történt semmi.

Senki nem mondott semmit, semmilyen információnk nem volt arról, hogy mikor és egyáltalán elindul-e a Helsinki járat.

A flightradar alkalmazáson láttuk, hogy még azt sem tudják melyik gép fog indulni, nem hogy azt, mikor. Ekkor már 3 és fél órája ültünk a repülőtéren, ezért hazamentünk, ami később nagyon jó döntésnek bizonyult, mert így legalább a biztonság kedvéért elhoztuk a téli kabátokat, sapkákat is.

Még Budapestről órákon keresztül várakozva a vonalban próbáltam elérni a Finnair customer service-t, ahol a 4. próbálkozásomra, több mint fél óra után felvették a telefont, és azt ígérték, éjfélre Helsinkiben érünk, kapunk szállodát és a másnap délután 5-kor Bangkokba tartó géppel 12 óra alatt Koh Samuin leszünk. Ez nem is hangzott olyan rosszul, megnyugodtunk. Persze mondanom sem kell, csak mese volt habbal.

A tervezett indulás Budapestről 00:40-re változott. Ezzel a legnagyobb probléma az volt, hogy

lekéstük a csatlakozásunkat Helsinkiben.

Helyi idő szerint 02:30kor érkeztünk meg, két és fél órával az után, hogy felszállt nélkülünk a Helsinkiből Szingapúrba tartó járatunk. A telefonban tett ígéretekből sajnos semmi sem vált valóra, ahogy megérkeztünk a reptérre, kilométeres tömött sorokban várt több száz utas a Finnair service desk-nél, ahol összesen két darab alkalmazottat sikerült felmutatnia a légitársaságnak a több ezer emberre (elmondásuk szerint) akik lekésték csatlakozásukat, járatukat. Másfél óra multán sem kerültünk előrébb a sorban, ekkor már hajnali 4 óra volt.

Ilyenkor már a legjobb buliból is rég hazafele tart az ember,

 így feladtuk a várakozást, elkezdtük a közelben lévő hoteleket hívogatni, van-e még szabad szobájuk. Persze a reptéri hotelek már teltházasak voltak, találtunk egyet a közelben ahol volt még egy darab delux szobájuk 270 euróért. Ahogy odasétáltam a sor elejére szemügyre venni, mennyire vannak a kiszolgáló kisasszonyok a helyzet magaslatán, kihallottam, hogy amúgy is nekünk kell kifizetni a szállást, majd vissza kell kérvényezni a Finnairtől az árát, és reménykedni. Akkor felesleges megvárni még azt a 3-4 vagy kitudja hány órát mire sorra kerülünk, mert addigra talán csak sokkal messzebb, drágábban lesz szállás.

Elindultunk a kijárat felé, szinte már éreztem, ahogy könnyűvé válik a testem a puha szállodai ágyban, és végre aludhatunk pár órát az eddigi erőltetett menet után. A csomagunkat nem kaptuk meg, elvileg másnap ki tudjuk kérni. Úgy is jó lesz, gondoltuk, csak had aludjunk már egy keveset.

 A taxira várakozók sorát ki nem várva, inkább a buszos utazást választottuk.  Nem sokára jött is egy busz, és hajnal 5-re oda is értünk a szállodába. Elképzelésünk nem volt mikor tudunk tovább utazni, de gondoltuk lefekszünk pár órára és majd délelőtt visszamegyünk a reptérre intézkedni. Így is volt, felkeltünk kilenckor, kb. 4 óra alvás után, és visszasiettünk a reptérre újra sorba állni a service desk-nél. Az itt ülő hölgy unottan, egy „elnézést kérünk” nélkül elkezdte nyomogatni a klaviatúrát, majd közölte, hogy a délután 5 órás Bangkoki járatra már nincsen hely, az este 19:20-kor indulóra tudunk felkerülni. A csomagunkat nem adják ki.

Itt elgondolkodtunk, hogy erre foglaltassuk-e át a jegyünket, vagy inkább egy Budapestre tartó legközelebbi járatra.

Végül belementünk, mit lehet tenni, ez az egy hosszabb nyaralásunk van ebben az évben. A kinyomtatott ajánlaton, amit elfogadtunk helyben még ez az indulás volt, de ott nem vettük észre, hogy a beszállókártyán lévő boarding ideje már 21:05-öt mutatott. Semmiféle kompenzációt nem ajánlott fel a hölgy, de unszolásunkra, a „végül is azt adhatok” mondat mellett odanyújtott fejenként egy darab 17 eurós vouchert.  

A baggage claim-nél azért rákérdeztünk a csomagunkra, hátha át tudunk venni egy tiszta pólót, de azonnal elutasítottak, hogy lehetetlen kiadni. Azért tudtam volna olyat mondani, ami eléggé motiválta volna a reptéri személyzetet, hogy előkeressék a csomagomat, de nem akartam balhét, így elfogadtuk a helyzetet, és sikerült kikönyörögnünk egy második, 17 eurós vouchert, amit foghúzásra emlékeztető arckifejezéssel adott át a csomagos hölgy.

21:05: Tényleg beszálltunk a repülőbe, habár most nem Szingapúron át hanem Phuketen volt

a csatlakozásunk, amit megint lekéstünk a késői indulás miatt.

 Megint órákig telefonáltam, majd a hölgy legnagyobb természetességgel közölte, ha lekésünk egy csatlakozást, automatikusan rátesznek a következőre. De vajon akkor miért nem tettek rá automatikusan a Helsinkibe érkezésünk után egyből a délutáni Bangkoki járatra? Ezt már sosem tudjuk meg. A Finnair oldalán található szabályzat szerint is kötelesek újrafoglalni, illetve erről és bármiféle késésről is sms-ben valamint emailen tájékoztatni.

Kilenc és fél óra repülés után, amikor már 38 órája úton voltunk, várt minket a zsákbamacska Phuketen: vajon átfoglalta-e a jegyünket a Finnair, ahogy ígérte, és végre el jutunk-e a következő járattal Koh Samuira? Legnagyobb meglepetésünkre, a Bangkok Airways személyzete azonnal az utas hídban táblával várt minket. Egy szót sem kellett szólnunk, a beszállókártya alapján összetereltek minket, és mosolyogva, nagyon sűrű megértő elnézéseket kérve és hajolgatva, a lehető legkedvesebb fogadtatásban részesítettek minket, először az utazásunk során. Szinte könnybe lábadt a szemünk, és el sem hittük, hogy nem kell fejvesztve rohanni egy infó desk-hez, vagy órákat reménytelenül telefonálni vagy bármilyen erőfeszítést tenni, mert ők kézen fogva odavisznek minket a repülőhöz, ami minket vár.

Ez az emberség volt az, ami hiányzott a Fingair Finnair részéről.

Természetesen a csomagunkat el sem hozta a Finnair Helsinkiből, de ez már nem is érdekelt minket. A meleg trópusi levegő és a tiger sör érkezésünk után elfeledtette velünk az utazás borzalmait.

Másnap mikor megjött a csomagunk, a személyzet messziről örömujjongva kiabált nekünk: „bag, bag, bag!”, szinte jobban örülve a megérkezett csomagunknak, mint mi magunk.

Ez a végtére mehetetlen kedvesség teszi ezt az országot méltán kapott nevéről: a mosoly országának.