Ahhoz, hogy gyökeret verjen az emberben az irigység, Dr. Neel Burton pszichiáter és író szerint három feltételnek kell teljesülnie. Először is szembe kell találd magad valakivel, akinek magasabb pozíciója, eredményei, sikerei vagy minőségibb élete van hozzád képest. Másodszor, ezt a minőséget magunknak kell kívánni, vagy legalább azt, hogy a másiknak ne legyen. Majd harmadszor szükséges az is, hogy az ezekkel kapcsolatos érzéseink fájdalmat ébresszenek bennünk.

Tehát összességében elmondható, hogy az irigység nem más, mint a fájdalom, melyet mások előnyös helyzete iránti vágyunk gerjeszt.

 Alattomos érzés az irigység, sokszor még magunknak sem valljuk be, nem vesszük észre, hogy éket vert életünkben. A fogalom elkülönítendő a féltékenység jelentésétől. Amennyiben az irigység a vágy mások előnye után, úgy a féltékenység inkább olyan fájdalom, félelem, hogy elveszíthetjük előnyünket másokhoz képest, „csak nehogy nekünk rossz vagy rosszabb legyen a dolgunk másokénál”. Mondhatjuk, hogy a féltékenység kevésbé gonosz érzés az irigységhez képest.

 Az irigység mélyen bele van ágyazva az ember pszichéjébe, a történelem minden időszakában és bárkiben előfordulhat.  Például a Görög mitológiában, Héra irigysége Aphrodité iránt az, amely végül kirobbantja a trójai háborút. A Bibliában is szerepel maga az irigység eredete, miszerint:

 A gonosz irigységén keresztül jött be a világba a halál,

Lucifer bukását szemléltetve. Egy rosszindulat fogalmazódott meg Luciferben, magának kívánta Isten pozícióját és ezzel járó előnyeit. (Ézsaiás 14:12) A következő eset pedig gyilkossággal végződött, amikor Káin megirigyelte testvérét, Ábelt, és végzett vele. Elképesztő milyen kegyetlen dolgokra képes rávenni a rosszindulat és az irigység. 

 Általában azokra irányul ez az érzés, akikkel összehasonlítjuk magunkat, például a szomszédunk, kollégánk vagy a rokonaink. Az egyenlőség korszaka és a tömegmédia hatása arra ösztönöz bennünket, hogy folyamatosan párhuzamot vonjunk saját magunk és a környezetünk között, ezzel táplálva az irigység lángjait, a kézzel fogható, materiális dolgokra helyezve a hangsúlyt, a szemmel nem látható, szellemiekkel szemben. Ez ugyanis az empirizmus és a fogyasztói kultúra világa, mely eltávolította azt a bizonyos kiegyenlítő erőt, mely képes lenne megfékezni ezeket a lángokat.

 A fizikális egészségügyi állapotra is rendkívül rossz hatással van az irigység, fertőzések, szív- és érrendszeri, valamint daganatos megbetegedéseket okoz, továbbá mentális problémákat is, mint a depresszió, szorongás, álmatlanság.

 Felemészt belülről ez az érzés, ami sokszor haraggal is társul.

 Bagdy Emőke úgy ír a haragról, hogy azt olyankor egész testünkben érezzük, mert elönti a stresszhormon a szervezetet, úgymond haragban úszunk. József Attila szavaival élve pedig „s még jó, ha az ember haragja, nem az embert magát harapja.” Ez nagyban megnehezíti a további, harmonikus emberi kapcsolatainkat, hiszen az irigykedés mellett még elkezdünk haragudni is az adott egyénre, ezzel elzárva magunkat attól, hogy kiépítsünk egy számunkra is kedvező kommunikációt, érdeklődve arról, vajon mit kellene tennem azért, hogy nekem is ilyen előnyökben lehessen részem?

 Van egy további változata is az irigységnek, amely rejtett formában van jelen az életünkben: ez a káröröm. Ez nem más, mint mások szerencsétlensége folytán érzett élvezet. A Biblia erről is tesz említést a Példabeszédek (24:17-18) könyvében, miszerint:
„Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj, és mikor megütközik: ne vigadjon a te szíved, hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.”

 Az irigység fájdalmát nem csak a mások előnye utáni vágy keltheti, hanem alsóbbrendűség és frusztráció érzése is, ezen előnyök hiánya miatt. Ezek az érzések zaklatottá tesznek, sőt rettegéssel töltenek el, és ezek a negatív erők visszatarthatnak saját céljaink elérésében, megvalósításában.

 A „neki miért van, nekem miért nincs?” kérdés elveszi azt az energiát, amivel az ellenségeskedés helyett mi is előrébb tudnánk jutni.

 Ez további stagnálás felé vezet, ami újabb frusztrációt, irigységet eredményez, és így folytatódik tovább az ördögi kör.

Hogyan állhatunk hát ellen ennek a negatív érzésnek?

 Az irigység ellentéte a hála és az alázat.

 Ahelyett, hogy arra fókuszálnánk, mi az, amink nincs, fordítsuk figyelmünket mindazokra a dolgokra, amink van, és legyünk hálásak érte!

Változtassunk a hozzáállásunkon, és alkalmazzuk a megküzdési stratégiát. Ha szembe nézünk a problémákkal, lehetőség nyílik a probléma megoldását keresni, a „mit kell tennem?” kérdésre válaszokat találni. Önmagában a védekezés nem visz előre, csak küzdelem által növekedhetünk, tehetünk szert rég vágyott álmainkra, céljainkra. Érdemes először apró, könnyen megvalósítható célokat kitűzni magunknak, melyek megvalósítása lépésről lépésre erősíti önbecsülésünket.

Bogádi Eszter

Forrás:

Psychology Today: Dr. Neel Burton. The Psychology and Philosophy of Envy. Of the deadly sins, only envy is no fun at all. Aug 21, 2014.

Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? 2010.